EGER VÁROSFALAINAK, KAPUINAK TÖRTÉNETE

 A várost övező falon, annak négy szögletén a városból, illetve a városba vezető utaknak megfelelően, kapuk állottak. A Hatvani kapu az ország központi területeivel, a Makiári (Almagyari) kapu a keleti országrészekkel, a Cifra (Felnémeti) kapu a Bükk hegység keleti és északi térségével, végül a Rác (Szent Miklós) kapu az Egertől északnyugatra eső helységekkel kötötte össze Eger városát. Mind a négy kapu kettős kiépítésű volt: a körfalba volt illesztve a „belső", a kapu előtti két fal közötti terület külső határán, illetve a külső falon a „külső kapu". Mind a négy kettős kaput még 1697-ben is gondosan javították, sőt 1711-ben is fennállottak, valószínűleg a XVIII. sz. közepe táján szűntek meg, s csak 1—1 kapu maradt fenn. Hihetőleg már 1735 táján megkezdődött a kettős kapuépítmények felszámolása. A városfalakat ábrázoló 1882-ben másolt, de az 1773 előtti állapotot rögzítő térkép arról tájékoztat, hogy a belső és a külső kapu között a város felé tölcsér szerűen szűkülő fali szoros húzódott. Ez utóbbiakat alkotó falpárok alapjában a kapuk előtti kiszélesedő térségben zárták le az itt megszakadt két fal közötti területet és biztosították a kapuk oldalvédelmét.Az átjárók falai a későbbi idők során részben az utca két házsorának homlokzatvonalát adták. A Hatvani belső és külső kaput összekötő falszorost egy 1687. évi térképrajz hűen ábrázolja. A kapuk védelmi készségét szolgálta az is, hogy a külső kapu előtt egy vagy több haránt irányú vízlevezető árok húzódott. — Amikor a XVIII. sz. második felében, s a XIX. sz. elején városkapuról beszélünk, akkor a kettős kapu helyett csak a még fennmaradt egyiket értjük.

  1. HATVANI KAPU

A falrendszer délnyugati szögletében állott kaput elsőnek 1564-ben Hosszú utcai kapunak nevezték. A hódoltság éveiben éppen úgy, mint a XVIII. és XIX. században Hatvani, illetve palóc tájszólással Hatvanyi kapu néven emlegették. A XVIII. sz. derekán Szent János néven szerepel. Elsőnek említett nevét a középkori Hosszú (ma: Széchenyi) utcától nyerte, amelynek déli végében állott. A második einevezés a Hatvanból ide vezető útra mutat, az utolsó pedig az egri egyházmegye védőszentjére, akinek tiszteletére szentelt székesegyház a közelében állott. A régi kapu az 1596. és 1687. évi tárgyilagosabbnak tűnő térképrajz szerint a falnál csak mérsékelten magasabbra épített egyszerű létesítmény volt, félkörös felső záródású kapunyitással, nyeregtetővel, vagy talán csúcsban végződő toronysisakkal Evlia Cselebi azt írta róla, hogy „kettős árokkal, négyszeres erős kapu, melyet nagy ágyúk vesznek körül. Ennél is felvonóhidakon kell áthaladni." A többi kapuhoz hasonlóan 1687-ben is zsindellyel volt fedve, s itt „grádics" vezetett fel a magasabb szintre.  1758-Ъап Barkóczy Ferenc püspök-földesúr a saját költségén a régi belső kapu helyén újat építtetett. (Ebben az időben már nincs szó külső kapuról, tehát vagy éppen ekkor, vagy már korábban elbontották azt.) A hét hónapon át folyt építkezésen a város akkori legismertebb mesterei dolgoztak: Georg Bichler (Pichler) kőműves, Joseph Hagen kőfaragó, Elias Wíldtemger asztalos, Anna Maria Singerin szobrász, valamint a feliratos táblákat készítő Johann Georg Schmitt.  E kapunak ismerjük a XIX. sz. elejéről származó műszaki felmérési rajzát, sőt egy képes ábrázolás is maradt fenn róla. A kapu 9,45 о oldalhosszúsággal négyzetes alaprajzú építmény volt, félkörös felső záródású kapunyílással. A kapualját csehsüveg boltozat fedte s felette a bakter kis lakása kapott helyet. A két főhomlokzatát vízszintes sávozással élénkített függőleges domború vakolatsávok díszítették. A kapubejáratot is hasonló tagozású falsáv keretezte. Mindkét főhomlokzatán keretezett fali fülkét alakítottak ki. Az épületet csúcsban összefutó 2—2 tetőablakkal ellátott, zsindellyel fedett manzárdtető fedte, legmagasabb pontján a kéménnyel. A 15,25 m magas, barokk stílusban épült kapu két főhomlokzatára 1—1 faragott kőtáblát illesztettek.

Az új Hatvani kapu két épület között foglalt helyet: dél felől a mai Kossuth utca és a Mátyás király út sarka, az északi oldalon pedig a főszékesegyház felé a XVIII. században még itt állott nagyobb lakóház szöglete között. Azután a kapun való bejövetel után 26 méteren át két házsor között futott az út. A kapu a mai Kossuth utca tengelyében állott. A két kapu közötti összekötő területét a mai Gárdonyi tér egész északi fele képezte: a Gárdonyi tér 5. számú lakóház sarkától át a Államkincstár épületig  terjedő külső határral.

  1. MAKLÁRI KAPU

A várost övező falrendszer délkeleti szöglete közelében állott, ahol Maklár felől az út a városba érkezett. 1564-ben Almagyari kapu néven fordult elő, mivel a középkori Almagyar helység területén állott. 1593-ban Magyari kapu néven szerepelt. Evlia Cselebi szerint hévvízi kapunak nevezték a törökök, ui. ezen át vezetett. az út a városból a hévvizi fürdőkhöz. A hódoltság után elavulttá vált nevei felváltására a Makiári kapu nevet nyerte. Közvetlenül a város felszabadulása utáni napokban már így emlegették. A névváltozást 1695-ben egy kereszténnyé lett török így fejezte ki: „Azon kaput hittak Almagyari kapunak, mellet mostan Maklárinak neveznek.” A hirtelen névváltozás miatt gyakorta kettős névvel is találkozunk ezekben az évtizedekben. A kaput 1596-ban állítólag Szent István király szobra díszítette. Evlia szerint a hódoltság alatt „háromszoros erős kapu, három felvonóhídon kell előtte keresztülmenni, két oldalán lőrések vannak." A Maklári belső kapu a mai Almagyar utca 17. sz. telkek északi határvonalában állott, a külső pedig az utca Szarvas tér felé eső sarkánál volt. Ezt egy 1787. évi térkép is itt tünteti fel. Valószínűen a külső kapu szűnt meg előbb. Ezt látszik igazolni a város falrendszerét és a kapukat ábrázoló térkép is, melyen az 1764. évi helyzetnek megfelelően a belső kapu szerepel.  A külső kapu előtti külső fal a mai Mekcsey utca nyugati alsó házsorának és a Szarvas tér északi oldalának megfelelően húzódott.

  1. RÁC KAPU

Az északi fal nyugati szakaszán állott kaput 1564-ben Szent Miklós kapunak hívták, s e név még a XVIII. sz. során is használatban maradt.  Az elnevezés a közelében állott Szent Miklós (a későbbi rác) templomra utal. Evlia Cselebi Martalóc kapu néven vette számba. A martalócok török szolgálatban állott keresztény (görögkeleti) népek voltak, akik Evlia szerint Egerben is laktak. A  törökök kiűzése után a Rác kapu nevet nyerte, amely a közelében elterülő városrészben lakott rácokra utalt. A XVIII. sz. derekán, amikor a Felnémetre vezető út áttevődött az Eger patak keleti partjáról a nyugatira és ezen a kapun át bonyolódott le a forgalom, erre a kapura szállott rá a Felnémeti kapu név.

Azt olvassuk Evlia Cselebinél, hogy „erős, kettős kapu, ennek is van felvonóhídja". A külső kapu előtti térségben levő és felvonóhíddal átívelt vízfolyás a Szála folyása. A belső kapu a mai Széchenyi utca 78. és 59. sz. házak északi határán, a külső pedig a Széchenyi és Malom utcák sarkának megfelelően állott. Hogy melyik kapu maradt fenn tovább, nem lehet tudni, ui. az 1764. évi térkép a belsőt, az 1787-beli pedig a külsőt tünteti fel. A kapu előtti külső védmű a mai Kisasszony utca déli házsorának homlokzati vonalában állott, keletről pedig a volt 3. számú általános iskola épületének és udvarának térségét ölelte körül.

  1. CIFRA KAPU

A várost kerítő falrendszer északkeleti szögletének közelében, az Eger patak partján húzódó útnál állott. Evlia leírásában Kaimét kapu néven szerepel. A XVIII. sz. végén Porta Germanica (Német kapu, Fluschen Thor (Folyami kapu) és Felnémeti kapu néven emlegették. A Német kapu név a Felnémeti kapu szó szerinti latin megfelelője. (A Fluschen Thor az Eger patak közvetlen szomszédságára, a Felnémeti kapu pedig a kapun át Felnémetre vezető útra mutat. Amikor azután átkerült az út a patak másik oldalára, a XVIII. sz. dereka tájától Cifra kapu néven emlegették. Helyét ma is így nevezik a környékbeli öregemberek.

A már közölt adatok szerint, minden valószínűség szerint Veráncsics Antal egri püspök építtette 1561-ben Paolo Mirandola egri vár építésszel. A városról maradt 1596 előtti időkből maradt térképrajz éppen olyannak ábrázolja, mint az 1596. és az 1687. évi rajzok: az erős, magas, sisaktetős kapuépítmény, két oldalról 1—1 többszintes hengeres falú bástyatoronnyal biztosítottan. Evlia Cselebi beszámolója szerint „a kapu előtt felvonóhidakon kell átmenni. A Kaimét kapu fölé Kara Musztafa aga csizmáinak sarkantyúi vannak felfüggesztve, melyeknek különös vaskarikái vannak." A belső kapu a mai Cifra kapu téri általános iskola déli sarkának megfelelően, a külső pedig az épület északi végénél állott. A kapu előtti külső fal a mai Cifrapart utca északi és a Pást utca keleti, első házainak homlokzatvonalában húzódott — hol még az 1910-es években is levezető utca volt -— a nagy kőhíd északi fala irányában.

  1. KIS KAPU

Ezt a kaput gyalogátkelőhelyként a törökök nyitották a keleti falszakaszon, a Csíky utca 3—10. sz. telkek keleti határának vonalában. Evlia, Cselebi tehát joggal Új kapu néven vette számba. 1690-ben már Kis kapu néven fordult elő, mely elnevezés nagyságára utalt, hiszen 1687-ben a jezsuiták határozták meg a mecset-templomát és pl. 1755-ben Kis Kapu Völgye néven emlegetik

A XVIII. sz. elejétől az egész vízmosásos völgyet — a mai Csíky utcát — Kis kapu völgyének nevezik a korabeli források. A XVIII. sz. dereka táján kibővítették és kocsi közlekedésire alkalmassá tették. Itt érkezett az út Bakta felől a városba — azelőtt a Rác kapu előtti térre futott be — és itt dézsmálták a baktaí szőlőtermést is.  

  1. SERTE KAPU

A keleti fal északi szakaszán, a mai Kis völgy utcának megfelelő vízfolyás a XVIII. sz. derekán a Szegedi házánál egy nyíláson folyt át a városfalon: „Szegedi luka". 1751-ben már bedöntöttnek írták le e falszakaszt  és így ott átjárás keletkezett, melyet kivált a XVIII. sz. utolsó harmadában használhattak, amikor éppen e rész mögött kialakult a „Felső Károly Város". Az egri Serte kapuban is ilyen feles levonható, felül kihegyezett végű fákból összeállított rekesztek (serték) voltakt felállítva, melytől a nevét nyerte.

  1. VÉCSEY VÖLGYI KIJÁRAT

Eszterházy Károly 1779-ben „a vár melletti völgyben... a fal egy bástyája mellett", a Pallos utca felett áttörette a városfalat és ott kocsiutat nyittatott Egerből Noszvaj felé.  Azelőtt csak nagy kerülővel, a Cifra kapun át lehetett Noszvajra kocsival menni. Feltehetően az áttörés helye azonos azzal a már 1751-ben megvolt falnyílással, hol a Csurgó (ma: Servita utca és környéke) lakói a várparancsnok tilalma ellenére ,,a rövidebb út végett" a szőlőkbe jártak.

 

AZ EGRI VAROSKAPUK ŐRZÉSÉNEK TÖRTÉNETE

 

A városba vezető utak kapukon keresztül vezettek. A Hatvani kapu az ország központi területeiről, a Makiári (Almagyari) kapu a keleti országrészek felől, a Cifra (Felnémeti) kapu a Bükk hegység keleti és északi térségeiről, végül a Rác (Szent Miklós) kapu Egertől északra lévő településekről érkezőket fogadta.

A kapuk őrzését, illetve védelmét a XVI. században a várkatonaság látta el. Az 1552. évi ostrom után egyre fokozódik a városkapuk védelmének a szerepe és jelentősége. Zárkándy Pál várkapitány idején (1557) a várban szolgáló 300 gyalogos mellett 200 már a városban szolgált, „hogy a négy kaput őrizze". 1559-re annyiban romlott a helyzet, hogy a várbeli 200 katona mellett már csak 100 látta el a kapuk védelmét. 1562-ben Veráncsics Antal püspök az uralkodóhoz fordult, hogy a 400 lovas négy kapitányából kettő népével együtt a városban tartózkodjék.  Forgách Simon, a felvidéki hadak főkapitánya 1594-ben azt jelentette a bécsi Haditanácsnak, hogy a város kapuit nem katonák — mint annak előtte —, hanem falusi parasztok őrzik, úgyhogy a törökök támadása esetében a város el fog esni. A hódoltság után a kapuk őrzését a város hajdúi látták el. 1693-ban a magisztrátus a négy kapuhoz 1—1 hadnagy, alhadnagy, zászlós és tizedes parancsnoksága alatt rendelte ki az őrséget. Ugyanezekben az években megjelent a városkapukban a király harmincadosa is a város pedig vámszedőket állított oda. A Rákóczi szabadságharc után Zinzendorf Ferdinánd várparancsnok katonaságot állított védelmükre, sőt azt követelte a városi tanácstól, hogy „az olyan terhes Szekerek, melyek árulni való árut hoznak bé a kapukon, valamely Taxát adjanak a Kapun lévő Tisztnek". A német nyelvű katonaság segítségére a Makiári és a Hatvani kapuhoz tolmács kiállítását kéri a magisztrátustól.

1711 után a két fal közötti területen vártaházak épültek. Egy ezeket feltüntető térképvázlatból tudjuk, hogy három vártaház állott a falak kijáratainál a XVIII. sz. második felében: 1. a Makiári kapunál a két kapu között, a mai Almagyar utca 21., illetve Szarvas tér 2. számú ház helyén, 2. a Kis kapun túl, a mai Csíky utca 5. sz. háznak megfelelően, 3. a Vécsey völgyi kijáratnál, a mai Vécsey utca 19. sz. telken. Egy 1751-es összeírás is három vártaházat említ és kétségtelenül ezeknek felelnek meg az „istrázsaházak" is.  Ezek a várta-, illetve strázsaházak a Maklári kapu kivételével a városfalon nyitott kisebb kijáratoknál állottak és az éjjeli őrség részére adtak szállást.  Szüret idején a földesurak különösen szigorú felügyeletet rendeltek a kapukban, nehogy dézsmálatlan termés kerüljön a gazdák pincéjébe. Sőt, ilyenkor az adóhátralékot is itt szedette be — mustban számítván — a földesúr. A városfalak és kapuk lebontása után a városba vezető utak mentén vámházak épültek.

A ROMOSODÓ FALAK, KAPUK ÉS JAVÍTÁSUK

A törökök kiűzése után hamarosan felmerült a falak rendszeres karbantartásának, gondozásának igénye. 1693-ban egy királyi bizottság úgy intézkedett, hogy a bedőlt falakat a püspök, a város, valamint Heves és Borsod vármegyék tartoznak kijavíttatni.  A munka kétségtelenül sürgősnek látszott, hiszen pl. 1690-ben a fal a Rác kapunál 33 méter hosszan dőlt le. 1691—92-ben a ,,váras falainak reperatiójá"-t (korlátozott mértékben) Eberhard Marcus építőmester végezte el a város számlájára. 1694-ben az uralkodó úgy rendelkezett, hogy a város biztonsága érdekében a püspök 400 kassai köbül élelmezési lisztet adjon az egri várkapitánynak a városfalak kijavítására. Erre azonban nem került sor, viszont Fenessy György püspök 1695-ben oly megállapodást kötött a várossal, hogy a magisztrátus a falak első javításához csak kézi munkával és kocsi fuvarral járul hozzá, de a jövőben a falak fenntartásának teljes költsége és gondja a várost fogja terhelni.  Hamarosan meg is történt ,,a város falainak revisiója", majd a főbíró egy kőműves mesterrel, alkudott meg. ,,Az öregségük miatt már megviselt falak maradványai" azonban tovább romosodtak, düledeztek. 1731 táján „a lakosok a falak hiányosságain keresztül-kasul járnak, jóllehet a várparancsnok azt gyakorta tilalmazta. Semmiképpen azonban megakadályozni nem lehet, hogy béke idején a kapuk helyett a falak romos helyein ne közlekedjenek."

A sok viszontagságot látott falak a XVIII. sz. során egyre jobban és tovább romlottak.

A város falainak fenntartása és reparációja érdekében elsősorban a katonai hatóságok állottak ki. Amikor az Udvari Kamara 1702. február 7-én elrendelte a magyarországi várak között az egri lerombolását, szigorúan előírta, hogy csupán a várat kell megsemmisíteni, de a várost övező falakat fenn kell tartaniA várparancsnok így azután 1751-ben nem csupán „megtaxázta", de tömlöcre is vettette a falak romlásain át közlekedő egrieket.

1765 elején elrendelte a magyar katonai főparancsnok, hogy ,,a városfalakat meg kell javítani és fennálló helyzetben megőrizni".

Később a város költségeit nagyban leterhelték a városfalak javításai, továbbá a város fejlesztését, új létesítmények megvalósítását nagyban gátolták a falak. 1768-ban az Udvari haditanács elrendelte a falak bontását, melyek alapján Eszterházy Károly püspök e munkálatokat elkezdte. A XIX. században fokozatosan eltűntek Eger városfalai.

Írta: Erdei László

Írás forrása:

Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Sugár István: Eger városfalainak és kapuinak története